HOZZÁVALÓK
A LEVESHEZ
füstölt hús,
25 dkg csülök vagy más csontos hús,
hagyma ,
fokhagyma,
1 tojás sárgája,
1 ek. Tejföl,
2 dkg liszt,
ecet,
só.
A STÁNGLIHOZ
1 kg finomliszt,
3 teáskanál só,
0,4 kg zsiradék (sertészsír/vaj),
3 evőkanál tejföl (1 pohár),
1 teáskanál cukorral ízesített fél liternyi langyos tejben felfuttatott élesztő (1 csomag).
FORMÁZÁSHOZ
3 EVŐKANÁL OLVASZTOTT ZSÍR
KENÉSHEZ
1 TOJÁS
KÖMÉNY
6-8 FŐRE
ELKÉSZÍTÉSI IDŐ:
1 ÓRA
NEHÉZSÉGI FOK:
⭐⭐⭐
kaszás leves
sós stánglival
ELKÉSZÍTÉS MÓDJA, MENETE
Kaszás leves:
A jól megtisztított és kiáztatott füstölt húst feldaraboljuk, és teljesen puhára főzzük a hagymával és a fokhagymával (amit a végén kidobunk). A liszttel és a tejföllel, víz hozzáadásával habarást készítünk, majd a levest felfőzzük, ecettel ízesítjük. Egy tojássárgáját kevés levessel elkeverünk és hozzáadjuk. Tehetünk bele pirospaprikát is. Pirított zsemlekockával, petrezselyemzölddel tálaljuk.
SÓS STÁNGLI:
A hozzávalókból a szokásos módon tésztát dolgozunk, majd a duplájára kelesztjük. Meglisztezett deszkán a tésztát fél cm vastagságúra kinyújtjuk, megkenjük a 3 evőkanálnyi olvasztott zsírral, majd keresztben 10 cm széles sávokra szeljük. A hosszú tésztacsíkokat tovább szeleteljük háromszög formára, amiből stangli formákat csavarunk. A szokásosnál vastagabban kizsírozott tepsiben hagyjuk még egyszer megkelni a tésztát, közben 180 0C-ra melegítsük be a sütőt. Sütés előtt, a jól kikevert tojással kenjük be a tetejüket, és sóval, köménnyel szórjuk meg.
A Fertő-vidéken hosszú, egyenes rúd formában sütik, utalva a német eredetű Stange – Stangl – rúd elnevezésre. A tésztát tölteni is lehet, sonkával, sajttal még jobban lehet fokozni az ízét.Ez a kelt tészta a régmúltban és napjainkban is igen közkedvelt. Szívesen fogyasztják gulyás- és egyéb, tartalmas levesek mellé, de önmagában is nagy kedvenc.
a Stange – Stangl jelentése
A stángli kifejezés, magyarosított változata a német stangl szónak, ami rudat jelent. A Fertő-tó környékén a stánglizás nem azt jelentette, amire először gondolnánk, a sós-stángli sütést. A stánglizás, a nádcsónakkal való közlekedést jelentette, ugyanis ezeket a kis csónakokat a stángli, azaz a rúd hajtotta erőre. A kormányos a hajó hátsó részében úgy tudott kormányozni, hogy a körülbelül 3-4 m hosszúságú rúddal elérte a Fertő-tó alját, majd ott azt megakasztva lökte beljebb magát a tó vizén. A stánglizás viszont nem csupán vízen való közlekedést és szállítást jelentette. Mivel a cülnivel (kis hajó) való mozgás nehéz feladat volt, versenyeket rendeztek is a stánglizók között.
történet
Aratás
Az aratás a parasztember számára az egyik legfontosabb esemény volt, hiszen ez alapozta meg a család megélhetését, mindennapi kenyerét a következő egy évben. Az aratás általában valamilyen jeles naphoz kötődött. A Fertő mentén, Péter-Pál napján kezdődött az aratás. Ezen a napon mindannyian elmentek a Szentmisére és imádkoztak a jó termésért. Az aratás előtt rendbe tették a szerszámokat, megélezték a kaszákat. A kaszás és a kévekötő férfi volt, a marokszedő nő, a kötélkészítő legtöbbször nagyobb gyerek. Az arató a tábla jobb szélén kezdte a kaszálást, a gabona félig rádőlt az álló sorra. A marokszedő előtt ment a kötélcsináló, aki megfelelő távolságra leterítette a kötelet. A marokszedő sarlóval vagy kézzel szedte össze a gabonaszálakat. Minden szálat fel kellett szedni. A rövidebb szálakat fagereblyével összehúzták, ez volt a kusza. Ezután jött a kévekötő, aki egy kévekötő fa segítségével jó szorosan megkötötte a kévét.
A herceg mexikó-pusztai majorjában a cselédeken kívül Mezőkövesdről érkezett summások és vitnyédiek is dolgoztak. Szekéren, nagy edényekben, kosarakban vitték ki a mezőre az ételt, ahol azt a szakácsnők kiosztották. Mindenki 1 kenyeret kapott egy hétre. Ételhordáshoz leggyakrabban a kettős fazekat használták. Ez mázas vagy mázatlan cserépedény, ami 1 vagy 2 literes volt. A két edényt közös fül fogta össze, amelynek így jó volt a fogása. Főleg levest (pl. tejfölös bablevest, tejfölös krumplilevest vagy szilvalevest) és főzeléket vittek benne. Tetejére jól illeszthető tányérszerű fedőt tettek. A hercegi majorban az aratás végeztével aratókoszorút készítettek. (Búzából fonták, kör alakú volt és gyöngyökkel díszítették.) Ezt egy köszöntő kíséretében átadták a hercegnek. A pajtában aratóbált rendeztek, melyen a herceg és felesége is részt vett.
A régi idők aratási szokásait minden évben felelevenítik Sarródon, az Aratófesztiválon.
