HOZZÁVALÓK
10 dkg kenyérszalonna,
25 dkg zöldborsó,
1 kisebb zellergumó,
3 közepes sárgarépa,
2 közepes fehérrépa,
1/2 szár póréhagyma,
néhány levél sóska,
friss turbolyalevelek,
1⁄2 liter húsleves,
2 zsemle,
1 kanál vaj.
4-6 FŐRE
ELKÉSZÍTÉSI IDŐ:
60 PERC
NEHÉZSÉGI FOK:
borsóleves
francia módra
ELKÉSZÍTÉS MÓDJA, MENETE
Az apróra kockázott szalonnát üvegesre pirítjuk, majd hozzáadjuk a zöldborsót, amit a szalonnából kisült zsiradékon megdinsztelünk, majd áttörünk. A vékony csíkokra vágott sárga- és fehérrépát, póréhagymát és zellert 1,5 liter vízben feltesszük főni. Vékonyra vágva elég gyorsan megfő, amikor már majdnem teljesen puha, adjuk hozzá a felaprított turbolyát és sóskalevelet, és öntsük hozzá az átpasszírozott borsóhoz.
Egy serpenyőben kevés vajon pirítsuk meg a kockákra vágott zsemlét, engedjük fel a húslevessel, és sűrítésként adjuk a leveshez. Forraljuk össze, majd főzzük addig, amíg minden zöldség puha nem lesz. Feltétként pirítsunk a leveshez ropogósra sült szalonnakockákat.
Megjegyzés
Így szólt az eredeti recept 1840-ben: „a borsót jóféle szalonnával puhára főzzük, aztán szitán áttörjük. Zellert, pórét, sárgarépát, petrezselyemgyökeret vékony csíkokra vágva vízben megfőzünk, a végén hozzáadunk egy kis finomra vágott turbolyát és egy kevés sóskalevelet. Ezt az áttört borsóra öntjük és összefőzzük, aztán pirított zsemlekockákat kevés húslevesben megpuhítunk és hozzáadjuk a borsóleveshez. Szalonnakockákkal garnírozhatjuk.”
Storno Ferenc
Storno Ferenc a sváci Tessin tartományból származott, majd Bajorországban nevelkedett. Édesapja halála után nevelőapja kéményseprőnek taníttatta ki, holott az ifjú művész szeretett volna lenni. Édesanyja halála után el kellett hagynia a szülői házat és vándorolni kezdett, közben autodidakta módon képezte magát: lerajzolt mindent, amit érdekesnek vagy megőrizendőnek tartott. 1845-ben érkezett Sopronba, ahol kéményseprőként helyezkedett el, majd a vállalkozást vezető kéményseprő mester halála után elvette annak özvegyét, így „megörökölte” a vállalkozást.
történet
A Storno család
A soproni Storno család minden ízében a korszakra jellemző nagypolgári család volt. Storno Ferenc Sopronban Steinacker Károlytól vett rajzleckéket, aki később beajánlotta kisebb rajz-, vagy festészeti megbízásokra. Mindkét üzlete virágzásnak indult, hamarosan ismert lett, mint vállalkozó, és mint festő egyaránt. 1853-tól műemlékvédelmi rajzokat készített, amelyek olyan jól sikerültek, hogy csakhamar felkérte az Archeológiai Bizottság a műemlékek dokumentálására. Dokumentálás mellett elkezdett restaurátorként is dolgozni, s csakhamar országos hírű lett. Leghíresebb restaurátori feladatai között tartjuk számon a soproni Szent Mihály templomot, és a pannonhalmi apátság kriptáját. Saját szórakoztatására külön gyűjteményi munkába kezdett, régiségeket és újdonságokat egyszerre gyűjtött. Leginkább azok a tárgyak érdekelték, amelyek valamilyen formában egyedinek számítottak. Gyűjteményének legizgalmasabb darabjai ugyanakkor a saját maga által kreált tárgyak, amelyeket különböző korszakú tárgyak „házasításából” alkotott.
A soproni Fő tér gyönyörű barokk sarokház második emeletén található a Soproni Múzeum Storno-gyűjteménye. A régiségekkel és a családtagok alkotásaival berendezett enteriőrök képet adnak a 19. század végének divatos historizáló lakáskultúrájáról. A 15. században Haberleiter Miklós és családja tulajdona, az ő vendégük volt Mátyás király 1482-83 telén, midőn Bécset ostromolta. A 17. században a Sárkány család tulajdonában állt. Sárkány István özvegyét vette el Festetich Pál, így a 18. században már a Festetich család birtokolta a házat, mely ekkor (1720 körül) kapta jelenlegi alakját. Tőlük vásárolta meg 1872-ben Storno Ferenc. A Storno család műgyűjteménye e házban nyert elhelyezést.
