HOZZÁVALÓK
A parféhoz
2,5 dl hideg habtejszín,2 db tojás,
7,5 dkg porcukor,
1 rúd vanília kikapart húsa.
A REBARBARÁS EPERRAGUHOZ
40 dkg eper,
4 rebarbaraszár,
2 evőkanál cukor,
1 kupica fehérrum (0,05 liter).
6-8 FŐRE
ELKÉSZÍTÉSI IDŐ:
30 PERC + fagyasztási idő
NEHÉZSÉGI FOK:
Vanília parfé
forró rebarbarás eperraguval
ELKÉSZÍTÉS MÓDJA, MENETE
A vaníliarúd kikapart húsát beletesszük egy tálba, hozzáütjük a friss tojásokat és a porcukrot, (elektromos) habverővel gőz felett néhány perc alatt habosra keverjük, majd utána visszahűtjük szobahőmérsékletűre. Egy másik tálban a tejszínt kemény habbá verjük, majd óvatosan beleforgatjuk a tojáshabba. A krémet előkészített formába kanalazzuk (hosszúkás őzgerinc vagy sütőforma), a tetejét frissen tartó fóliával fedjük le. Hűtőszekrényben fél órán át pihentetjük, és csak ezt követően tesszük be a fagyasztóba, ahol legalább 6 órán át dermed.
Az epreket vágjuk négyfelé, a rebarbarát pedig 2-3 cm méretűre daraboljuk fel. Közepes lángon főzzük össze a rebarbarát és az eper egyik felét, a cukrot és a rumot, 10-15 perc után adjuk hozzá az eper másik felét is, és további 3 percig pároltjuk. Mielőtt a parfét tálaljuk, rövid ideig tegyük vissza a hűtőszekrénybe, hogy könnyen fogyasztható, lágyabb állagú legyen.
A Széchenyi nyalat
A főúri étkezések utolsó fogása mindig valamilyen gyümölcs volt. Sajnos az étrendekben kevés feljegyzés maradt az utolsó fogásról, azonban más forrásokból kiderül, hogy szinte minden nap vásároltak gyümölcsöt. Gyümölcsös kertekben főleg almát, körtét, meggyet, szilvát, barackot, diót, cseresznyét és dinnyét termeltek. Bár források nem állnak rendelkezésre a Széchenyi család desszertjeiről, de egy, a Széchenyi nyalat ránk maradt, mely egy kellemes hűsítő nyári finomságként gyakran fogyasztottak. A gyümölcsök és a „nyalat” ihlette parfé receptünket.
történet
Széchenyi István a legnagyobb magyar
Széchenyi István, a bécsi születésű gróf gyermekkora egy részét már Cenken töltötte, és a legendákkal ellentétben jól beszélt magyarul, viszont való igaz, hogy német szó ebben az időben többször hagyta el a száját. A „legnagyobb magyar” 1815-ben vette át édesapjától a cenki uradalmat, amelyet Bécsből irányított. 1823-ban például Sopronban írta meg a falkavadász-társaság irányításáról és működéséről szóló írását, amit öt év múlva a Lovakrul c. mű követett, amit már magyar nyelven fogalmazott meg. 1825-ben készítette el Cenken a Rába szabályozási terveit.
1834-ben Sopron városa saját költségén, a kor egyik legíresebb piktorával, Barabás Miklóssal megfestette a gróf és édesapja arcképét. Ezt a gesztust egy még nagyobb követte, 1835-ben Sopron város díszpolgárává választották Széchenyi Istvánt. A város el is nyerte méltó jutalmát, a gróf tevékenyen részt vett a város fellendítésén. 1835-ben kapcsolatait felhasználva sikerült elérnie, hogy egy gőzmalom-részvénytársaság jöhessen létre a városban, és ez volt az első gőzmalom az országban, amelyet két soproni, Flandorffer Ignác és Ruprecht János üzemeltethetett. A Pesti Gőzmalom Társaságot csak négy évvel később alapította meg, a soproni modellt átalakítva. A gróf több újítását is először a környéken próbálta ki, és csak utána vitte nagyobb mértékben tovább a Pest-Budára. A Sopron-Vasi Szederegylet alapítójaként, későbbi elnökeként, valamint a selyemhernyó tenyésztés, és a selyem felhasználásának úttörőjeként tartották számon a városban. 1840-ben az első befizetője volt a Soproni Takarékpénztárnak, ezzel is segítve a vállalkozás sikerét. 1845-ben Széchenyi másik szívügyét, a vasutat is el akarta hozni a városba, épp ezért jelen volt a Sopron-Németújhelyi Vasút Társaság alakuló közgyűlésén. Cenk és Sopron mellett a többi birtokán is újításokat vezetett be, legjobb példa erre a Fertőbozon alapított fürdő volt, amelyet a környékbeli polgárcsaládok látogattak elsősorban.
