Erika már kislány korában szerette a kreatív dolgokat, sütést, rajzolást, virágokat, néprajzot. Gyakran ült ügyes kezű nagyapja mellett, akinek hímes tojásaiból még a Néprajzi Múzeumba is jutott. Talán e dolgok összessége sodorta ezen régi mesterséghez és ötvöződött egyetlen hobbiban a mézeskalácsosságban.

Célja, hogy megismertesse és megszerettesse az emberekkel ezt a népi mesterséget, történelmét, legendáit, a méz jótékony hatásait.  Hogy a mézeskalács ne csak a karácsonyi időszakra korlátozódjon, hisz évezredeken keresztül a méz volt az egyetlen édesítő szerünk. Így a belőle készült sütemény minden ünnepi asztalon ott volt, alkalomhoz illő formában.
Színe, formája, illata a rárajzolt szimbólumok, stilizált minták érzéseket és gondolatokat közvetítettek. Jelentéstartalmuk a mai napig is mindenki számára érthető és kifejező.

Bár neki mint színben, mint formavilágban az eredeti míves mézesek tetszenek, mégis alkalmazkodik a változásokhoz, napjaink igényeihez. Úgy gondolja, csak ezek figyelembe vételével tudjuk megszerettetni népünk hagyományait. Nagymértékben figyelembe kell venni a célközösséget, akikhez süteményein keresztül az üzenetei szólnak.

Jó érzés amikor egy visszatérő vásárlója van, vagy odaszalad egy kisgyermek, hogy ő már díszítettem vele. Ilyenkor érzi azt, hogy megéri mesélni, megéri megmutatni, mert talán valamit sikerül továbbadni, tovább vinni abból, amit őseink hagytak ránk!